Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fajtabemutató - X. Leonberger

2008.01.10

 

LEONBEREGER

 Kép

SZÁRMAZÁS :Németország

 

AZ ÉRVÉNYES ES EREDETI STANDARD

DÁTUMA   1996 01 04.

 

ALKALMAZÁS :

 Őrző-, kisérő- és családi kutya.

 
FCI CSOPORT BEOSZTÁS : 2-es Fajtacsoport

 Sekció 2.2. Munkavizsga nélkül.

Pinscher és Schnauzer, Molosser - Svájci havasikutya és egyéb fajták.

Molosserek, hegyikutyák

 

RÖVID TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS :

A XIX. század harmincas éveinek végén,

negyvenes éveinek elején Heinrich Essig, a Stuttgart melletti Leonbeerg tanácsosa egy fekete-fehér újfundlandi szukát fedezett egy, Barry nevű, a Grosser St. Bernhard kolostor menedékszállásáról származó kannal. Később még egy pireneusi hegyi kutya is bekerült a tenyészetbe.

Az eredmény : egy nagyon nagyra növő, főként hosszú- és fehérszőrű kutyák lettek. Essig célja egy, az oroszlánhoz hasonló kutya kialakítása volt. Ez a kutya szerepel Leonberg címerén.

Az első, valóban a mai Leonberginek megfelelő kutyák 1846-ban születtek és ezek egyesítették a tenyésztésbe bevont fajták kiváló tulajdonságait.

Nem sokkal ezután a leonbergit már státust-szimbólumként adták el a világ országaiban. A XIX. század végén a leonbergit Baden-Würtenberg tartományban főként tanyák őrzésére tartották.

Híres volt őrző- és vontatókészségéről. A két világháború alatt és az azokat követő években a számuk drámaian visszaesett.

Ma a Leonbergi kiváló családi kutya, amely a modern életforma minden igényéhez jól alkalmazkodik.

 

 ÁLTALÁNOS MEGJELENÉS :

 Az eredeti alkalmazásának megfelelően a leonbergi egy igen nagy testű, erőteljes, izmos, de mégis elegáns kutya. Jellemzője az arányos testfelépítés és a magabiztosságot sugárzó nyugalom. Ennek ellenére élénk a vérmérséklete. Különösen a kan nagy és erőteljes.

 

FONTOS TESTARÁNYOK :

 A marmagasság a törzshossza 9:10. A mellkas mélység a marmagasságnak kb. 50%.

 

VISELKEDÉS / JELLEM (WESEN) :

 Családi kutyaként a leonbergi a mai modern élet- és lakókörülmények között kellemes társ, akit minden további nélkül bárhová magunkkal vihetünk és aki kimondottan kedveli a gyerekeket. Nem félénk és nem agresszív. Kísérőkutyaként kellemes, engedelmes és minden körülmények között megfélemlíthetetlen társ. A kutya wesen erősségével szemben a következők az elvárások :

§         -Magabiztosság és fölényes higgadtság

§         -közepes temperamentum (többek között játékösztön),

 

-         engedelmesség,

§         -tanulékonyság és memória

§         -ó zajtűrő képesség.

 

FEJ :

Egészben véve inkább mély, mint széles és inkább hosszú, mint zömök. A fang és az agykoponya aránya : 1 : 1. A feszesen simuló bőrön még homlokredő sem képződik.

 

KOPONYA

Agykoponya : Oldalról és elölről nézve alig boltozatos, a törzshöz és a végtagokhoz viszonyítva erős, de nem nehéz. Az agykoponya hátulsó része alig szélesebb, mint a szem tájékon.

 

Stop : Világosan felismerhető, de mérsékelten kifejezet.

 

ARCKOPONYA

 

Orrtükör : Fekete.

 

Fang : Inkább hosszú; sohasem elhegyesedő; az orrhát egyenletesen széles, soha semsüppedt, inkább enyhén ívelt (kosorr).

 

Ajkak : Feszesen simulók, feketék, a szájzugok zártak.

 

Állkapocs / fogak: Erőteljes állkapocs, szabályos komplett ollós harapás, melynél a felső fogsor az alsó fogsorra szorosan záródik és a fogak az állkapcsokba merőlegesen illeszkednek. 42 fog a fogképlet szerint. Az M3 hiánnyal nem kell foglalkozni. A harapófogó harapás megengedett.

 

Pofák : Csak kevéssé fejlett.

 

Szemek : Világosbarnától a sötétbarnáig, közepesen nagy, ovális, sem kidülledő sem mélyen ülő, sem távol sem túl egymáshoz túl közel illesztettek; a szemhéjjak feszesek, a kötőhártya nem látszódhat. a szemfehérje nem lehet piros, gyulladt.

 

Fülek : Magasan, de nem túl hátul tűzött, lógó fülek, közepesen nagyok a koponyához simulók, húsos.

 

 

NYAK :

 Enyhén ívelt, törés nélkül a marig átmenetet képez; inkább hosszú, mint tömzsi; minden nyaklebernyeg és laza torokbőr nélkül.

 Kép

 

TÖRZS

 

Mar : Kifejezett, különösen a kanoknál.

 

Hát : Feszes, egyenes, széles.

 

Ágyék : Széles, erőteljes, jól izmolt.

 

Far : Széles, relatív hosszú, enyhén legömbölyített, folyamatos átmenetet képezve a farok tűzéséig, a far semmi képen sem túl nőtt.

 

Mellkas : Széles, mély, legalább a könyökökig érő, nem dongás inkább ovális alakú.

 

Alsó vonal és has : Csak enyhén felhúzott.

 

FAROK :

 Dús szőrrel fedett, álló helyzetben lógva tartja, mozgásban is csak enyhén felfelé ívelt, és semmi féle képen nem a hátvonala felett hordott.

 

VÉGTAGOK :

Nagyon erősek, főleg a kanoknál.

 

MELLSŐ VÉGTAGOK :

A mellső lábak egyenesek, párhuzamosak és a talajon nem szűk állású.

 

Lapocka / felkar : Hosszú, ferdén illesztett, egymással csak enyhe tompaszöget képez, jól izmolt.

 

Könyökök : Testhez simulók.

 

Mellső lábközép : Erőteljes, feszes, elölről nézve egyenes; oldalról nézve szinte merőleges.

 

Mancsok : Egyenesre állított (sem be- sem kifelé forduló), kerekded, és zártak; az ujjak jól íveltek; a talppárnák feketék.

 

HÁTULSÓ VÉGTAGOK :

A talajon nem túl tágra állítottak, párhuzamosak; a csánkok és a mancsok sem be- sem kifelé fordulók.

 

Medence : Ferdén fekvő.

 

Comb : Meglehetősen hosszú, ferdén illesztett, erős izomzat. A comb a lábszárral kifejezetten jól szögeit.

 

Csánk : Erőteljes, jól szögeit.

 

Mancsok : Egyenesre állított, csak kissé hosszabb, mint az elülső mancsok; jól ível ujjak, fekete talppárnák.

 

MOZGÁS :

Térölelő, minden járás módban egyenletes mozgás; előre nyúló mellső végtagok és nagyon jó tolóerő a hátulsó végtagokkal; a végtagok lépésben és ügetésben vonalon való mozgást mutatnak.

 

SZŐRTAKARÓ


SZŐR : Szerkezete . a közepesen puha szőrtől a keményebb szőrzetig lehetséges, meglehetősen hosszú, simuló, soha nem képez választékot, bár kitűnő alj szőrrel rendelkezik, mindég a test vonalát követi, sima, az enyhén hullámos szőr még megengedett, különösen a kanoknál a nyakon és a mellen sörény található, kifejezett zászlók a mellső végtagokon, és kifejezett nadrág a hátulsó végtagokon..

 

SZÍN: Oroszlán sárga vörös, vörösesbarna, még a homokszín (fakósárga, homokszín) és ezek valamennyi kombinációja mindig csak fekete maszkkal megengedett. Azonban a kutya alapszíne nem lehet fekete. Az alapszín világosabb árnyalatai megtalálhatók: a farok alsó részén, a nyakfodron, a zászlókon a mellső- és a nadrágon a hátulsó végtagokon, de nem lehetnek olyan jelentősek, hogy zavarják az alapszínnel kialakított szín harmóniáját. Egy kis fehér mellfolt vagy egy keskeny fehér csík a mellen és fehér szőr az ujjakon megengedett.


NAGYSÁG

 

Marmagasság

 

kanok               72 - 80 cm, ajánlott magasság 76 cm

szukák              65-75 cm                "                70 cm

 

 
HIBÁK : Minden eltérés a megengedettnél hibának tekintendő és a hiba nagyságának megfelelően kell értékelni.

 

KIZÁRÓ OKOK

 

      • Félénk és agresszív kutyák
      • Erős anatómiai hibák (pl. lőcslábúság, erős pontyhát, süppedt hát, erősen kifelé forduló mellső mancsok, a vállak-, könyökök-, térd-, vagy csánk nem megfelelő szögelési.
      • Barna orrtükör
      • Pigment hiány az ajkakon
      • Fog hiány(kivéve az M3, előre és hátraharapás, egyéb harapás hibák.
      • A szemeknél a barna szín hiánya
      • Entropium, ektropium
      • Erősen gyűrűs vagy túl kunkorodó farok
      • Barna talppárnák
      • Göndör vagy túl hullámos szőr
      • Egyéb színek (barna, barna orrtükörrel és talppárnákkal, black & tan, fekete,
      • ezüst, vadszín).
      • Hiányzó maszk
      • Túl sok fehér (az ujjaktól egészen a lábközépig terjedő, több, mint tenyérnyi mellfolt, egyéb helyeken lévő fehér foltok.

 

M.J. A kanoknak két jól fejlett herével kell rendelkezniük melyek a herezacskóban helyezkednek el.

 

A leonbergi története
Aranyszőrzet, pazar sörény. Királyok és császárok lábainál hevert. Jó tulajdonságait csak az ismerheti, aki élt már vele: jámborság, türelem és fantasztikus életkedv jellemzi a leonbergit.

 Kép
 Leonberg városa évszázadokon át állatvásárairól volt híres.

 
A birkák és marhák mellé a parasztok megvehették rögtön a kutyákat is: vaskos, masszív óriásokat, akik nem féltek a haláltól, még az ördögtől sem, és alkalmasak voltak a pásztorkodásra, a nyáj őrzésére. A leonbergi kutyák híre messze a határokon túl is eljutott. Így például Marie Antoinette, Mária Terézia királynő lánya, mielőtt hazament XVI. Lajoshoz állandó kísérőjének egy leonbergi kutyát vásárolt. Metternich herceg által készített feljegyzésekben dicshimnuszokat lehet olvasni az erőtől duzzadó kutyáról, amely a Stuttgart melletti városból származik. A poroszok, szászok és az osztrákok is ott fedeztették seregük kutyáit, az utazó kalmárok pedig onnan rendelték fogatkutyáikat. A kutyakereskedők nagy választékot találtak, melyekkel felfrissíthették tenyészetüket. Jóval az előtt, hogy a tudatos fajtatenyésztés elindult volna, a leonbergiek már „idegenekkel” keresztezték saját parasztházakban és tanyákon felnőtt kutyáikat. Elsősorban az Alpok hegyvidékéről választották az új vérvonalat, és így „hozták létre” például a howavart fajtát.

Az egyik legbuzgóbb tenyésztő Heinrich Essig városi tanácsnok volt (1808-1889), aki a szárnyasok és kisállatok mellett nagyüzemi módon tenyésztett kutyákat, átlagosan 300 kutyát szállított le évenként. A legenda szerint a tanácsnok a városi címerben szereplő oroszlánt akarta kutyafajtának kitenyészteni, az állatok királyához méltó kutyát akart alkotni. Az azonban bizonyos, hogy a szorgos városi tanácsnok új, sörényes kutyáival a jól fizető udvarok szállítója lett egész Európában. Elsősorban társasági kutyát teremtett, amelynek külseje mellesleg fantasztikusan festett.

 


Komplikált ősök, száz helyről hozott ősanyák.

 

 Essig tenyészfalkája elsősorban leonbergi kutyákból állt. Külsőleg leginkább a mai szerb pásztorkutyához, a sarplaninai juhászkutyához és a Kaukázusból származó közép-ázsiai juhászkutyához, az ovcsarkához hasonlítottak. Állítólag portugál hegyikutya is volt a „pakliban”.

 

Hogy a tenyésztő ezeket az eredetileg is rettenthetetlen fajtákat valóban felhasználta –e, arról nincs bizonyitékunk, de valószínű. A szájhagyomány szerint egy hatalmas, hosszú szőrű berni pásztorkutyát, amelyet a Szent Bernhardi kolostor menedékházból hozott, egy (akkoriban még fekete- fehér újfunlandinak tartott) landseer szukával keresztezett, és négy generáción keresztül a fekete- fehér utódokat a szülőkkel, és nagyszülőkkel visszakeresztezte. Az első generációból két kölyköt egy további sárga- fehér bernáthegyire cserélte a kolostorból. Végül állítólag egy pireneusi hegyikutya is hozzátartozik a leonbergiek őseihez, mert Essig úr nemcsak aranyszőrű példányokat tenyésztett mélybarna álarccal, hanem fehér és ezüstszínű példányokkal is próbálkozott, akiknek sötétebb volt a sörényük és a fülük. Az első „megkeresztelt” leonbergi hófehér volt, fekete fejjel, amely 1846-ban született: egy 80 cm-nél is nagyobb marmagasságú óriás, 160 font súllyal, angyali jó kedéllyel. Az Essigtől származó oroszlánkutya divatba jött.

 

 

Annyira, hogy nem is tudta a kutyakereskedők igényeit elég gyorsan kielégíteni, így a leonbergi kutyapark nagy sörényű példányainak az ára automatikusan a csillagos égig emelkedett. Ahogy az ára nőtt, úgy nőtt az irigyek száma is.

Elsősorban az egykori Európa-szerte népszerű bernáthegyi tenyésztők körében. A legendás Barry, a hegy ösvények kutyáit az Alpok határain túl is messze ismertté és divatossá tette. A svájci tenyésztők a leonbergiben utálni való konkurenst látták, ezért bernáthegyi- keveréknek gúnyolták vagy leonáthegyi kutyának, és rosszmájú megjegyzéseket tettek a névtelen fajtára a kutyakereskedőknek: „Amit az ember nem tud pontosan meghatározni, azt mindig nevezhetjük leonberginek”.

Még a német kutyafajták lexikon szerzője sem is ismerte el az oroszlánkutyát, mint önálló fajtát: „Egy időben bukkant fel a bernáthegyiekkel. Megpróbáltak keresztezni más hosszú szőrű kutyákat a bernáthegyivel, amelyek hasonlítottak az eredeti fajtához. Ezeket is szállították a megrendelőknek, így szükségessé vált, hogy más nevet adjanak ennek az új fajtának, mint alpoki kutya, hegyikutya, vagy Leonberg városa után, ahonnan a legtöbb származott, így kapta a leonbergi nevet…” (A standard megadja a hivatalos álláspontot, érdekesség pl. hogy valaha kedvelt ezüst szín tenyésztésből kizárási ok.)

 

Mindez úgy látszik nem zavarta az ezüstfekete és aranybarna kutyák megteremtőjét. Eddig ugyanis Essig úr elsősorban olyan kutyákat adott el, amelyek a legnehezebb munkát végezték a nyájak terelésekor, addig a „Leók” uralkodók kastélyaiba kerültek. Erzsébet királynő, Ausztria császárnője, Sissy is hét leonbergit vásárolt.

 

III. Napóleon is Essig úr vásárlóköréhez tartozott éppúgy, ahogy Umberto olasz király, az angol walesi herceg, az orosz cár és a badeni nagyherceg, Friedrich is. Aki a királyi kutyákat akarta megvenni, annak kerek ezer márkát kellett leszámolni Essig úrnak, akit immár Essig bárónak neveztek! A svájci Lövenstein falucskában is keresztezni kezdték a bernáthegyiket a parasztkutyákkal, ahogy a Szent Bernhard és Szent Gotthard menedékházban, ahol két eredeti Essig- származékot kereszteztek a bernáthegyi vérvonallal. A XIX. Század második felében a hatalmas oroszlánkutya a legismertebb és legkedveltebb fajták közé tartozott nemesi körökben.

 

Már régen nemcsak Leonbergben tenyésztették: Stuttgartban szakosztály alakult (1895- ben Nemzetközi Leonbergi Kutyaklub), Apoldában (1901- ben Nemzeti Leonbergi Klub néven), Heidelbergben (1908- ban Leonbergi Klub néven). A kutyakereskedők barnássárga vagy fehér-sötét kutyaóriásokat cipeltek magukkal az országokon át, és igény szerint hol bernáthegyinek, hol leonberginek, hol újfunlandinak, hol hegyi- illetve Alpok kutyának titulálták. Mint minden fajtánál, amelyik túl gyorsan csinált karriert, a hatalmas sikert gyors padlóra kerülés követte. Már tíz évvel az évszázad kezdete után, amikor a fajtakutya-tenyésztés első virágkorát élte, számtalan egyesületet alapítottak, mindenütt kiállításokat is tartottak, de a „leo” eltűnt a képből. Hogy kik voltak azok, a kik a két világháborún át megmentették a fajtát, az ma már kibogozhatatlan. A húszas években még hírt adnak öt fajtatiszta leonbergiről. Azt sem tudjuk, hány állat volt 1945 után, az újbóli tenyésztés kezdetekor, és hány pusztult el méltatlanul.

 

Valószínűleg jót tett a fajtának, hogy soha többet nem jött újra divatba, mint a császári-királyi időkben. A leonbergi íKépgy megspórolt magának jó néhány örökletes terheltséget, jellembeli hiányosságot. Azonban meg kellett osztani sorsát azokkal a kevéssé ismert fajtakutyákkal, amelyek nem divatosak, ezért gyakran ismeretlenek maradnak, vagy igen sikerült keveréknek tartják őket. Mert a leonbergi Németországban is a ritka fajták közé tartozik: évente több mint 400 kölyköt regisztrálnak, ám népszerűsége növekszik.

 

Az oroszlánkutya külső jegyeit 1995-ben rögzítették, amikor az 1938-ból származó régi standardot felváltotta az új. Már évekkel azelőtt, 1948. június 10-én, megalakult leonbegi kutya német klubja, székhelyül az „őshazát”, Leonberg városát választották. A tenyésztés védnöke máig a városka polgármestere. Egy évvel később az FCI is elismerte a fajtát.

 
 

A Leonbergi

 

Akinek nemcsak a szőre, de a szíve is arany

 

Eredet:

 

A Leonbergi története az 1830-as években, Leonberg városában kezdődött, Németországban. A város tanácsosa Heinrich Essig nagy állatbarát volt, és egy olyan kutyát akart létrehozni, ami Leonberg városának címerállatához, az oroszlánhoz hasonló. A fajta létrehozásához Bernáthegyi, Újfoundlandi, és Pireneusi hegyikutya fajtákat választotta. Az első egyed 1846-ban született meg. A Leonbergi beváltotta a hozzáfűzött reményeket és elképzeléseket. Ősei tulajdonságai kitűnően ötvöződnek a Leóban: híres családszeretetét és hatalmas lelkét a Bernáthegyitől, vízszeretetét és emberközpontúságát az Újfoundlanditól, figyelmességét és a család mindenáron való megvédését a Pireneusi hegyikutyától örökölte. Nem véletlen, hogy egy ilyen kiváló természetű és hatalmas kutya a Hatalmasságok udvarait népesítette: III. Napóleon, Richard Wagner, Bismarck éppúgy büszke volt Leonbergijére, mint Garibaldi és Erzsébet királynő (Syssy). Mindezek ellenére nem egy divatkutya típus, így sosem veszíti el környezete tiszteletét.

 

 

 

Megjelenés, küllem:

 

A Leonbergi nagyon nagy, erős, de mindezek ellenére mégis kifejezetten elegáns kutya. Hatalmas teste arányosan felépített, nem kelt nehézkes benyomást, könnyed mozgású, nyugodt, rendkívül erős csontozatú kutya. A kutya színe oroszlánszínű, vörös, és a vörös különböző árnyalatai homok sárgától a vörösesbarnán át a rőt vörösig, mindenkor kötelező fekete maszkkal. A vöröses alapszínt több-kevesebb fekete szőrvég járhatja át, ugyanakkor az alapszínt több-kevesebb fekete szőrvég járhatja át, ugyanakkor az alapszín nem lehet fekete. A szemszín világos-vagy sötétbarna. A fekete maszkban szinte elvesző szemek teszik a Leonbergit intelligenciát és barátságosságot sugárzóvá, ami minden kutyabarátot megragad. A Leonbergi dús szőrzetű fajta, mellső lábait zászló, hátsó lábait gatya díszíti. A kanok magassága 72-80 cm, súlyuk 70-90 kg-ig terjed, a szukák 65-75 cm magasak súlyuk 50-70 kg.

 

 

 

A Leonbergi lelke:

 

 

 

A Leo termeténél csak a lelke nagyobb, a Leonbergi tartók egyöntetű véleménye szerint a fajta sokszor felér egy emberrel. Ezt nem szabad közhelynek venni. Kiemelkedő intelligenciája és egyéb kiváló tulajdonságai az emberrel való szoros együttélés során alakultak ki. Aki testi-lelki jóbarátot akar, aki lesi minden gondolatát, akivel minden problémáját megoszthatja, akit minden gond nélkül magával tud vinni, akiben a végsőkig megbízhat, aki a családjába szeretne egy szeretetet adni és kapni vágyó új tagot, az a Leonbergiben ezt mind megtalálja. Manapság kevés olyan megnyugtató dolog létezik, mint leülni egy Leo mellé, érezni kellemes illatát, simogatni tengernyi puha bundáját, látni odaadó ragaszkodását, hallgatni dörmögő, mélyről jövő affektálását, mellyel elmondja, mennyire hiányoztunk neki.

 

Mindezek mellett a Leonbergi nagyon szereti a gyerekeket. A szukák és a hatalmas kanok nagyon türelmesek a kisgyermekkel szemben. Játék közben óvatosak, s vigyáznak a gyerekekre, s minden veszélytől óvják őket. Sok helyen terápiakutyaként használják a Leonbergit.

 

Mindezek nyitja, hogy minél több időt kell eltölteni vele, s szoros viszonyt kialakítani vele a család minden tagjának. A Leo emberszeretete mellett, ha családját veszélyben érzi azonnal, minden félelem nélkül támadásba lendül, mindenféle tanítás nélkül. Nem marcangoló típus, vitapartnerét ledönti és leszorítva tartja, de ha a végletekig hergelik, akkor félelmetes ellenfél családja biztonsága érdekében. A házat is jól őrzi, körülbelül másfél éves korára érik be önálló őrző hajlama.

 

Tartás, nevelés:

 

Kép

 

A kis Leót 9-11 hetesen érdemes elhozni a tenyésztőtől, és az első naptól fogva családtagként tekinteni, sokat foglalkozni vele. A kutya következetes nevelése később meghozza gyümölcsét, ami rendkívül engedelmes, szófogadó kutyát fog jelenteni. Rendkívül könnyen tanulnak. Ennek érdekében érdemes fiatalkorban (6-7 hónaposan) tanítgatni, de kicsit később kutyaiskolába is lehet vinni. A büntetésnek semmilyen fizikai formáját nem szabad alkalmazni, mert ha ezt szokja meg a kutya, később csak gond lesz belőle (bizalmatlan viselkedés, nem kívánt agresszivitás, félősség).

 

A Leonbergi nagyon jól szocializálódik, bármilyen állattal együttartható, egyből befogadja és szereti új társait. Különösen a fajtatársait nagyon szereti. A Leonbergi nagytestű fajta, lassan fejlődik, a teljes kifejlettséget kb. 2 éves korban éri el, de sokszor még tovább tart a fejlődése. A gyors növekedés a fiatal kutya csontrendszerét, szervezetét terheli meg elsősorban. Fiatalkorban erősen ajánlott kiegészítő takarmányok adagolása, ezekkel segíthetjük kutyánk egészséges fejlődését: Calcium-hydrogenphosphoricum (patikában kapható) az egészséges, erős csontozat kifejlődéséhez, kb. napi 2 teáskanál, valamint zöldkagyló kivonat (pl.: Korvimin Arthro por) kb. napi 2 teáskanál, ami az izületek egészséges fejlődését segíti nagymértékben. Ezek hiányában megnő az esély, hogy a kutya vékonyabb csontozatú lesz, vagy izületi problémái lesznek. Valamint nagyon fontos min. 1,5-2 éves korig minőségi száraztáp (Acana, Happy Dog, Pro Pac, Eukanuba, Royal Canin stb.) etetése az adagolási útmutató szerint a kornak megfelelő típussal (nagytestű kölyöktáp). Fél éves korig 3-szor, fél és egyéves kor között 2-szer, egyéves kor után elég a napi 1-szeres etetés. Fontos, hogy kutyánknak hagyjuk meg az evés utáni pihenőt, mert (főleg felnőtt

 

 

 

korban) fennáll a gyomorcsavarodás veszélye, amit az étkezés utáni futkározás idézhet elő. Mindezen dolgok betartása mellett biztos, hogy makkegészséges és hosszú életű lesz a kis Leo. A várható élettartam 8-10 év. Amúgy a nagytestű fajták között ritka egészséges fajta: nem nyálzik, nincsenek örökletes problémái, nincsenek problémák a szemével, fülével, nem fogékony a betegségekre, az időjárás viszontagságait is jól tűri. A téli hideg meg sem kottyan neki, viszont nyáron a forróság megviseli szervezetét. Mindig gondoskodjunk árnyékról, és friss vízről kutyánknak. Nagyon szeret fürödni, főleg a nagy melegben, ezt bizonyítják úszóhártyás lábujjai, amit az Újfoundlanditól örökölt. Nagy melegben a szervezetének és a közérzetének is jót tesz egy kis fürdőzés (erősödik az izomzata, de nincsenek túlterhelve az ízületei). Egyébként nem szabad „mesterségesen”, samponnal sokat fürdetni, mert akkor tönkremegy gyönyörű bundája. Évente legalább egyszer azonban érdemes samponnal is megfürdetni.

 

2 éves koráig nem szabad túlterhelni (lépcsőztetés, bicikli mellett futtatás, ugratás, kúszás), mert fiatalkorban egy életre tönkre tehetjük ízületeit. Nagyon szereti a nagy sétákat, szereti futni is, de futni csak annyit, amennyi neki jólesik.

 

A kutya ápolása nem jelent különösebb gondot, bundáját egy héten legalább egyszer át kell fésülni (amit nagyon szeret), vedlési időszakban természetesen többször, szemeit, füleit ellenőrizni. A szennyeződéseket a bundájából megszáradásuk után kefével könnyen el lehet távolítani. Felnőtt kutyát évente min. 2-szer féregtelenítsünk, különösen ha gyermekek vannak a családban.

 

A felnőtt kutyának évente egyszer kell kapnia kombinált-, és veszettség elleni védőoltást. Ha erdőbe vagy rétre visszük a kutyust sétálni, vagy esetleg erdő vagy mező mellett lakunk akkor a kullancsveszély miatt többször ellenőrizni kell kutyánkat. Nagy bajt előzünk meg ezzel, mert vannak olyan kullancsok, amelyek a kutya halálát is okozhatják.

 

A Leo csak a családdal tud együtt élni, kennelben, megkötve vagy elzárt területen értelmét veszti a tartása. Ha nincs közvetlen kapcsolatban a családdal, nincs emberek között, nincs foglalkozva vele, éppen azokat a tulajdonságokat veszti el, amik oly különlegessé teszik ezt a fajtát. Akinek hiányzik a családjába egy mutatós, intelligens társ, aki őrzi a házat és családját aki nem beszél vissza, de nagyon tud szeretni, és megért minket, az egy Leonbergiben ezt mind megtalálja. Persze tudni kell, hogy egy ilyen óriási kutya táplálása, és ellátása bizony nem olcsó, viszont aki megismeri a Leonbergit, az biztos hogy nem csalódik benne, s nem fog lemondani erről a csodálatos fajtáról.

 

v